Ki mondja hogy nincs első látásra
szerelem? Ahogy ott álltam, egy teljesen átlagos napnak tűnt. Rengeteg ember
volt körülöttem, én pedig ismerős arcok után kutattam. Sajnálattal gondoltam
rá, hogy akikkel egy éve sok időt töltöttem, mostanra elfelejtettek, vagy
legalábbis nem beszélnek velem.
És ekkor, az a valami - amit még mindig nem tudok megnevezni - villámcsapásként
ért. Amint megpillantottam, biztos
voltam benne hogy meg kell ismernem Őt. Észre sem vettem hogy feltűnően bámulok
rá egy ideje; mindent alaposan szemügyre vettem rajta. Gyönyörű szeme volt.
Talán tengerkéknek mondanám. De nem, mert nem a szeme volt olyan mint a tenger;
inkább a tenger akart olyan szép színekkel ékeskedni mint amilyen az Ő szeme
volt. Fekete bőrdzsekit viselt, magas volt és nagyon komolynak látszott.
Két-három évvel idősebbnek tűnt a koránál. Ahogy teltek a napok, egyre jobban
megtetszett benne, hogy mindenről határozott véleménye van. Sokszor próbáltam elkapni a tekintetét, de ő rám sem nézett. Nem érdekelt. Tudtam hogy ennek a valaminek nem lehet jövője. Senki sem fog tudni erről a csodálatról ami a hatalmába kerített engem. Egyáltalán nem vártam el tőle hogy érdeklődést mutasson irányomba az az egy hét alatt. Csak szórakozni szerettem volna kicsit. Furcsa az élet. Ami akkor egy könnyű nyári kalandnak tűnt, már az életem részét képezi. Ha nincs velem, hiányérzetem van. És már lassan egy éve nincs velem. Lehet hogy soha többé nem láthatom újra, de én örökre a szívemben őrzöm azt a vele töltött estét. Az idő a szép emlékeket sem kíméli. Már alig tudom felidézni azt az érzést, ahogyan szorosan magához húzott és csendesen énekelt. Csak nekem. Bárcsak mégegyszer érezhetném azt a végtelen szomorúságot, amit akkor éreztem, mikor rá kellett döbbennem, hogy - annak ellenére hogy ez nem csak egy szép álom volt - most véget ér. El kellett válnunk egymástól, igazságtalannak tűnt.
"Jövőre találkozunk" - ezekkel a szavakkal búcsúztunk el egymástól, akkor még nem is sejtettük, mennyire megváltozgatnak a dolgok... és talán soha többé nem láthatjuk egymást viszont.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése