2013. október 14., hétfő

Az ember, aki generációkat képes megtáncoltatni

-interjú-


Annak apropóján, hogy a Midnight táncegyüttes nemrég ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját, az együttes vezetőjét, Terzin Róbertet kérdezem a mögötte álló évekről, a kezdetekről, a nehézségekről, a jelenről, és a klub jövőjéről. 


*Mikor alakult a táncegyüttes? Honnan az ötlet?

 - 1982-ben alakult Adán, az Iparos Szövetkezet tánccsoportja volt. Mivel az akkori Iparos Szövetkezetben sok fiatal dolgozott, Szalai Gizella ötlete volt a táncegyüttes megalapítása. Tulajdonképpen azért alakult meg, hogy szórakoztassa a fiatalokat, kitöltse a szabadidejüket. Az Iparos Szövetkezet támogatta anyagilag, biztosította a ruhákat, a zenei felszerelést, és amire szükség volt. Később, amikor már fellépéseket is vállalt az együttes és közkedveltté vált, akkor a Község is támogatta. Ez volt az első ilyen táncklub a környéken, és az együttes örömére szolgál, hogy azóta Vajdaságszerte több is alakult ennek a mintájára. Kevés formációs táncegyüttes mondhatja el magáról, hogy fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli.



*Milyen volt az első tánciskola?

- A tánciskola arra szolgál, hogy a fiatalokat megtanítsuk alapfokon táncolni, tehát az alap tánckultúrájukat elsajátítsák. Az együttes mindig a feladatának érezte, hogy a fiatalok táncképzéséből kivegye a részét. Az első tánciskolák más hangulatúak voltak, mint a mostaniak – legalábbis azok, amiket én tartottam. Az elejében én csak táncoktató voltam, koreográfiákat készítettem, csak később kezdtem a tánciskolákat vezetni. Az első tánciskola nem sikerült jól, mert annak ellenére, hogy szakmailag tudtuk, hogyan kell vezetni egy tánciskolát, nem tudtunk rendet tartani. Az elsőt nem is tudtuk befejezni, mert nem tudtunk haladni az anyaggal. Ezután kihagytunk egy évet, és a második évben új lappal indultunk - jobban igyekeztünk fegyelmet tartani a fiatalok között.

*Hány fellépésre kerül sor egy évben? Mi számít az eddigi legnagyobb sikernek?

- A táncosaink már évek óta 30-40 alkalommal lépnek közönség elé. 33 koreográfiánk van, amit bármikor el tudunk táncolni. Voltak az együttesnek olyan táncosai, akik nagyon sokáig táncoltak, és különböző versenyeken kimagasló eredményeket értek el. Azonban számunkra a legnagyobb sikernek az számít, hogy már az együttes megalapítása után pár évvel közönség elé tudtunk állni egy önálló másfél- vagy kétórás műsorral.

*Mennyire fárasztó egy táncegyüttes vezetése?

- Egyáltalán nem nevezném fárasztónak. Mivel én a munkahelyemen mással foglalkozom, hobbiként tekintek a táncoktatásra. Kezdetben az én tánctanáromnak segítettem a tánciskola vezetésében, mindig hozzám kerültek azok, akik kicsit le voltak maradva, vagy nem tanulták meg a csoporttal amit kellett. Később pedig már igyekeztem, hogy én tudjam vezetni a tánciskolákat. Koreográfiákat készítettem, és végül már generációkat tanítottam meg táncolni. Azért sem nevezném fárasztónak, mert még ha fáradtan is megyek el egy próbára, a tánc könnyen elfeledteti a problémákat.

*Gondolt-e már arra, hogy abbahagyja?

- Gondolkodtam már rajta, hogy mikor kellene abbahagyni, mert sok jó táncosa volt az együttesnek, de sajnos senki nem vállalkozott még arra, hogy átvegye. Ha segíteni kell, akkor segítenek, de senki nem mutatott még hajlandóságot arra, hogy átvegye a táncegyüttes vezetését.  Úgy érzem, hogy addig még van ötletem, csinálom.

*Már három évtizede foglalkozik fiatalokkal. Mennyire észrevehető a generációk közötti különbség? Most is ugyanolyan könnyedén szót ért a fiatalokkal, mint korábban?

- A generációk között nem látok nagy különbséget. Régen is, és most is vannak, akik igyekeznek, és vannak, akik csak azért járnak, hogy szórakozzanak. Egyedüli különbség talán az, hogy a régebbi táncosok kicsit kitartóbbak voltak, és jobban lehetett rájuk számítani. Habár, ha más együtteseket nézünk, ugyanez mindenhol megfigyelhető.  Az a szerencsénk, hogy a tánc a fiatalok számára egy olyan dolog, amiben örömüket lelik, és aki szereti, az úgyis csinálja, aki pedig nem, az egy-két éven belül lemorzsolódik. Igen, még mindig könnyen szót értek a fiatalokkal, sőt, ahogy öregszem egyre kevesebb a vita. Szeretek velük dolgozni.

*A táncegyüttesnek egyre több fellépése van. Hogyan lehet a közönségnek évről évre újat mutatni?

- Régebben versenyekre is jártam és azt tapasztaltam, hogy ha ugyanazt a fajta táncot kell megnézni sokszor, akkor már harmadszorra nehéz odafigyelni. Hiába nagyon jók a koreográfiák, ha egy idő után nem kötik le az emberek figyelmét. Igyekszem úgy összeállítani a műsorokat, hogy változatosak legyenek. Ne kövesse egymást két hasonló tánc. Arra kell törekedni, hogy minden generáció megtalálja a műsorban a maga számára megfelelőt. A zeneválasztás is nagyon fontos, olyan zeneszámot kell választani, amit ismer a közönség és fülbemászó.

*A fellépések mindig nagy izgalommal járnak, és sok gyakorlás után is előfordul, hogy valami nem tökéletes. Melyek voltak a legemlékezetesebb esetek a fellépéseket illetően?

- Sokszor előfordult már, hogy nem úgy ment le a műsor, ahogy elterveztük. Az egyik fellépésen volt egy foxtrott koreográfiánk, ment a zene, egy ideig figyeltem a táncot, minden rendben volt. Egy pillanatra nem néztem oda, és mire visszanéztem már senki nem volt a helyén. Kénytelen voltam leállítani a zenét. A táncosok meghajoltak és lejöttek a színpadról. Hasonló eset volt, amikor egy vizsgabálon az egyik táncot senki nem azzal a párral fejezte be, akivel kellet volna.  De szerencsére ez nem okozott nagy problémát. A legnagyobb baki, amikor a táncosokról leesik egy ruhadarab. Az egyik fellépésen az egyik fiú véletlenül kilépett a cipőjéből. A közönség is észrevette, és mindenki kíváncsian figyelte, hogyan oldja meg a dolgot. A fiú a következő körben újra belelépett a cipőjébe, és gond nélkül végigtáncolta az egészet. A közönség meg is tapsolta őt ezért.

*Melyik a legtávolabbi hely, ahová meghívás kapott a Midnight?

- Nem csináltunk Európa-szintű utazásokat, de Magyarországon belül több helyen is jártunk már, mint például Győr, Budapest, vagy Dunaújváros. A régi Jugoszlávia területét is bejártuk már. Fontos feladatunknak tartjuk azt, hogy a vajdasági szórványmagyarság területein lévő településekre is eljussunk. Ahol kevés magyar él, ott szívesen látnak minket, mert ilyen stílusú táncegyüttes ritkán jár oda.


* Van-e kapcsolata külföldi tánccsoportokkal?

- Igen, nagyon jó kapcsolatot ápolunk a tiszafüredi Extreme Dance Team-mel. Egyelőre velük tartjuk legközelebbi kapcsolatot, januárban voltak nálunk, és már meg van beszélve, hogy 2013-ban is jönnek a Formációs Táncfesztiválra. Ezen a fesztiválon rajtuk kívül vajdasági táncegyütteseket is vendégül látunk.

A táncegyüttes tehát eredményes éveket hagyott maga mögött, és reméljük, hogy még legalább ennyi év áll előtte. Mert amíg vannak táncos lábú fiatalok, – és azok mindig vannak – addig lesz aki továbbadja a tánc szeretetét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése