Örül a szívem, felpezsdült lelkem,
Gombóc a torkomban.
Vajon hol vagy már?
Jöjj gyorsan!
Végre érzem, hogy élek.
Igaz, nincs tavasz,
De én mégsem félek,
Remélem, velem maradsz.
Értelmet adsz napjaimnak.
De a búcsú oly' közel,
Addig szomjazom szavaidat,
Még el nem jössz, s meg nem ölelsz.
Miután elengedtél, nézz szemembe,
S mondd, amit hallani akarok.
Suttogd azt: "Örökké tiéd maradok."
És soha többé.. ne engedj el még!
Mosolyogva intek búcsút,
Mosolyogva, de a szemem könnyes.
Szerelmes lány sose búsul!
- erre gondolok, s így búcsúzni is könnyebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése