"Miért nem lehet örökké szerelmes az ember lánya? Miért múlik el egy idő után? Szeretnék örökre ilyen maradni. Önmagam maradni.
De ez vagyok én? Ki vagyok egyáltalán? milyen vagyok? Vajon Vele tényleg önmagam vagyok, vagy csak tetszik az a valaki... a Másik, aki vele van? Vajon ki lennék Én, csak úgy magamban, csak Én, Én, és a csupasz lelkem? Már nem is számít, mert amióta Én és Ő Mi vagyunk, azóta érzem hogy élek. Azóta nem vagyok egyedül a szürke hétköznapok labirintusában; azóta a szemem már el is felejtette, milyen volt fakónak, kopottnak lenni. Most mindent gyönyörűnek látok velük. Lehetséges-e, hogy ez csak a színtiszta optimizmus? Vagy ez már az őrület határán van?
Nem szeretem kimondani: szerelmes vagyok. Nem is fogom kimondani. Hadd csapjak be mindenkit, hadd higgye a Másik, hogy ez csak egyszerűen vidámság. 'Csak' boldog vagyok. Csak boldog, nem szerelmes.
Mert aki szerelmes, annak bármikor összetörhetik a szívét."
De ez vagyok én? Ki vagyok egyáltalán? milyen vagyok? Vajon Vele tényleg önmagam vagyok, vagy csak tetszik az a valaki... a Másik, aki vele van? Vajon ki lennék Én, csak úgy magamban, csak Én, Én, és a csupasz lelkem? Már nem is számít, mert amióta Én és Ő Mi vagyunk, azóta érzem hogy élek. Azóta nem vagyok egyedül a szürke hétköznapok labirintusában; azóta a szemem már el is felejtette, milyen volt fakónak, kopottnak lenni. Most mindent gyönyörűnek látok velük. Lehetséges-e, hogy ez csak a színtiszta optimizmus? Vagy ez már az őrület határán van?
Nem szeretem kimondani: szerelmes vagyok. Nem is fogom kimondani. Hadd csapjak be mindenkit, hadd higgye a Másik, hogy ez csak egyszerűen vidámság. 'Csak' boldog vagyok. Csak boldog, nem szerelmes.
Mert aki szerelmes, annak bármikor összetörhetik a szívét."