2012. szeptember 27., csütörtök

Mert aki szerelmes...

   "Miért nem lehet örökké szerelmes az ember lánya? Miért múlik el egy idő után? Szeretnék örökre ilyen maradni. Önmagam maradni. 
   De ez vagyok én? Ki vagyok egyáltalán? milyen vagyok? Vajon Vele tényleg önmagam vagyok, vagy csak tetszik az a valaki... a Másik, aki vele van? Vajon ki lennék Én, csak úgy magamban, csak Én, Én, és  a csupasz lelkem? Már nem is számít, mert amióta Én és Ő Mi vagyunk, azóta érzem hogy élek. Azóta nem vagyok egyedül a szürke hétköznapok labirintusában; azóta a szemem már el is felejtette, milyen volt fakónak, kopottnak lenni. Most mindent gyönyörűnek látok velük. Lehetséges-e, hogy ez csak a színtiszta optimizmus? Vagy ez már az őrület határán van?
Nem szeretem kimondani: szerelmes vagyok. Nem is fogom kimondani. Hadd csapjak be mindenkit, hadd higgye a Másik, hogy ez csak egyszerűen vidámság. 'Csak' boldog vagyok. Csak boldog, nem szerelmes. 
   Mert aki szerelmes, annak bármikor összetörhetik a szívét."

2012. szeptember 17., hétfő

Remény

Örül a szívem, felpezsdült lelkem,
Gombóc a torkomban.
Vajon hol vagy már?
Jöjj gyorsan!

Végre érzem, hogy élek.
Igaz, nincs tavasz, 
De én mégsem félek,
Remélem, velem maradsz.

Értelmet adsz napjaimnak. 
De a búcsú oly' közel, 
Addig szomjazom szavaidat, 
Még el nem jössz, s meg nem ölelsz.

Miután elengedtél, nézz szemembe, 
S mondd, amit hallani akarok.
Suttogd azt: "Örökké tiéd maradok."
És soha többé.. ne engedj el még!

Mosolyogva intek búcsút,
Mosolyogva, de a szemem könnyes.
Szerelmes lány sose búsul!
- erre gondolok, s így búcsúzni is könnyebb. 


Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam - idézetek

Néha vereséget szenvedünk. De a vereségeket úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mintha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk.


(...) Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer, vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. 

Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit.

Az Igazság mindig ott van, ahol a Hit.

A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogyan döntsünk. 

Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.

Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre.