2012. július 13., péntek

Élménybeszámoló a táborról - 2. nap

Gödöllő - Budapest - Balatonlelle

Reggel is terített asztallal vártak minket, és néhány fényképet is készítettünk velük, azt ígérték, emailben elküldik őket. És hogy még tökéletesebb legyen az egész: még egy ajándékcsomagot is kaptunk tőlük indulás előtt. El voltunk ragadtatva tőlük! Eldöntöttem, ha mégegyszer arra járok, meglátogatom őket! Ráadásul az ott töltött éjszaka hasznos is volt; még soha nem beszélgettem annyit azzal az osztálytársammal.
Délelőtt az első program a Béke Gong gongatása volt, mégpedig azoknak, akiknek a neveit előző nap kihúzták. Akkor még nem értettük, mire választanak ki minket. Illetve személy szerint engem nem. Akkor érkeztek meg a spanyolok és a finnek. A spanyolokra mindenki kíváncsi volt, de csalódnunk kellett, mert semmi spanyolos nem volt bennük, és nagyrészt lányokból állt a csapat...
Ez után Budapestre indultunk, előtte kaptunk ételcsomagot az útra. És hideg ásványvizet, mert őrülten meleg volt! Először a Népliget Parkba mentünk, ott vártunk a sorunkra, azután pedig a Terror Háza Múzeumot látogattuk meg. Engem lenyűgözött. Szeretem a történelmet. Nem túlzottan, de szeretem. És ez nagyon lekötötte a figyelmem. Nem is tudom leírni; jó idegenvezető + jól kitalált ötletek a hangulat kifejezésére, és odaillő aláfestő zene. Mindenkinek ajánlom. Aki még nem látta, az itt megnézheti virtuálisan.
Sajnos kicsit elhúzódott a múzeum-látogatás, és a végét elsiettük, nem tudtunk mindent végignézni. A Parlamentben kellett volna lennünk 1 órára, és mi 1.05-kor még a múzeumban voltunk. 
A Parlament látogatását én nem nagyon élveztem. Lehet, azért mert már fáradt voltam, nem tudom. Csak egy szép épület. Mert tényleg nagyon szép! De ennyi. Fényképezni sajnos nem sokat lehetett. 
Mikor már azt hittük, sínen vagyunk, azaz végre odaérhetünk  a táborhelyre, Balatonlellére, hát csalódnunk kellet. A hátsó gumija a busznak kidurrant, így majdnem rossz vége lett a kirándulásnak. De a sofőrünk úgy oldotta meg, hogy a mögöttünk lévő buszba kellet átszállnunk, a szlovákiaiakhoz. Többen ültünk egy ülésen, és a tanárok a lépcsőre telepedtek. Kicsit többen voltunk mint a megengedett, de legalább odaértünk.
Ahogy megérkeztünk, felsorolták ki melyik házban, fog aludni. Négy ház volt, én a C/3-ban aludtam, a 4. szobában. nagyon szépek voltak a házak, volt TV is. A csomagjaink csak vacsora után érkeztek meg, így mi nem mehettünk le a Balatonra fürödni, a többiek pedig igen. Ezt nagyon sajnáltuk. De kárpótlásként kaptunk fagyit, ami kicsit enyhített a bánatunkon...
Voltak akik rögtön megtalálták a helyüket, és beálltak röplabdázni. Én inkább csak néztem. Azután vacsorázni mentünk, spagettit kaptunk, nagyon finom volt!
Este miután letusoltam, lementem és hajnali 3-ig beszélgettünk páran. Kártyáztunk, majd úgy döntöttünk, körbenézünk kicsit  a táborban, még úgysem láttuk az egészet. És persze, amilyen szerencsém van mindig... amikor elindultam a többiek után, lespriccelt az egyik locsoló. Hajnali 2 és 3 között indítják be őket, és engem épp eltalált. Úgyhogy én akkor bementem átöltözni, és le is feküdtem aludni. A m házunkban a felügyelő tanár a földszinten aludt. És szó szerint, mert ágya sem volt. Szóval lopakodni kellett, és a lépcső meg nyikorgott alattunk...
A társaság többi tagja - másnap tudtuk meg - le sem feküdt aludni. Pingpongoztak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése