Élménybeszámoló a táborról - 5. nap

Balatonlelle

Ó, és végre ez a nap is elérkezett: végre sikerült korán kelni. Ennyi. A reggelinek felettébb örültem. Csupa csoki. Csokistej és Nutellás kenyér! És aznap (igen, az ötödik nap először - a Terror Háza után persze) érdekes volt a program! Egy kutyás bemutató volt, rendőrökkel meg minden. Nagyon élveztem. Elrejtettem drogot az autóban, és a kutya egyből kiszagolta. Aztán pedig elfogott egy embert. Végül, az egész után pedig lehetett fényképezkedni a kutyával, rendőrökkel, autóval, felvenni a határőrök mellényét, stb. Ezután még volt volt egy Vöröskeresztes bemutató, de elég rövid volt, és csendesen beszéltek, illetve a közönség volt hangos. Szóval nem sokat lehetett érteni.

Szerdán megint neteztem, és rájöttem, egyre több időt töltök a recepción. De hát mit is lehet csinálni egy ilyen táborban?! Meg lehet őrülni a melegtől, de a szobában üldögélni unalmas, ki nem nagyon lehet menni. Vagy ha mégis, a hűvösben esetleg pingpongozni. Szóval maradt a recepció, ott legalább volt élet. 

Aznap ebéd után szintén tanárok nélkül mentünk le a Balatonra. És kivételesen öt lány, azaz végre nem ketten mentünk. A strandról visszafelé megláttam egy árust, aki csomó mindent árult. Láttam szép nyakláncokat, egyből a barátnőmre gondoltam! Másnapra terveztem hogy viszek pénzt és megveszem. 

Mire visszaértünk a táborba, vacsorára, a fiúk fociztak. Akkorra tették a meccseket. 

Estére eléggé kimerültem, a gyakorlás miatt is. A másnapi bemutatkozásunkra készültünk. Úgyhogy kivételesen egyedül mentem fel a szobámba, és miután beszélgettem a szobatársammal, gyorsan elaludtam.

Élménybeszámoló a táborról - 4. nap

Balatonlelle

Második reggel a táborban kicsit később keltem mint terveztem. Gyorsan rendbe szedtem magam és lementem az ebédlőbe reggelizni. Reggeli után pingpongoztunk, hintáztam, és végig ültünk egy unalmas előadást. A napon. Hiába húztuk a székeket a hűvösbe, nem segített sokat.

Az előadás után ebédeltünk, és feltűnt hogy ebben az évben most eszek először dinnyét! Nagyon szeretem. Ebéd után pihentünk kicsit, tudjátok már, mintha lenne mit kipihenni... 2 órakor indultunk a strandra. Csak felnőtt kísérettel szabadott volna lemenni, de mi lementünk nélküle is. Nem bírtam ki, strandolás után vettem a boltban egy karamellás Milkát, már nagyon vágytam rá! Mire visszaértünk, el is fogyott az egész. A nap miatt nagyon szétolvadt, de még így is megérte.

Ezután  a szervezővel együtt elsétáltunk a kilátóba. Úgy magában az az izé szerintem egy semmi, de a látvány közepes volt, az odafelé vezető séta pedig tökéletes volt. Szeretek sétálni, de sajnos nem nagyon volt rá  alkalmam egy jóideje.  

Vacsorára visszaértünk. Utána Spanyolország, Indonézia és Lengyelország mutatkozott be. A spanyolok kiejtése kicsit furcsa volt. Az indonézektől kaptunk táskát, és nagyon érdekes tánccal kötötték le a figyelmünket. 

Ezután a barátnőmmel elkezdtünk készülődni az előre betervezett sétánkra a Balaton-partra. Hiába a nagy felkészülés; a szúnyogok nagyon csíptek, a szúnyogriasztó nem hatott. És amikor fényképet akartunk csinálni, beleültem a vízbe. Szóval nem volt túl sikeres a kirándulásunk.
Aznap este mentem fel először Facebookra, de főleg unalomból. Nagyon örültem a sok üzenetnek, de nemigazán válaszolgattam rájuk. Barátnőmmel hintáztunk egyet, pingpongoztunk éjfélig, majd elmentünk aludni.  A legrosszabb éjszaka az volt. Alig tudtam elaludni a szobatársak beszélgetésétől. De ugyan hogy nézett  volna ki ha rájuk szólok?! Úgyhogy áthoztam a fülhallgatóm és a mobilom, de addigra befejezték. Így jártam.

Aznap este a táborból egy férfit kórházba szállítottak. Kezdtem azt hinni, ez egy elátkozott hely. A rengeteg baleset miatt.

Élménybeszámoló a táborról - 3. nap

Balatonlelle

Reggelire szendvicseket kaptunk, még mindig finomnak éreztem az ételeket, ami jó, ahhoz képest hogy egyes táborokban ehetetlen a kaja. Volt egy rövidebb tábormegnyitó, ami nem is lett volna rossz, de rosszul lehetett lenni a melegtől. Hűvösben kb. 27 fok. Na és aki nem aludt, az alig bírta végighallgatni nyitott szemekkel. Volt  egy kis előadás az EU-ról angolul, az nagyon érdekes volt. Ebéd után csak "pihentünk". Igazából punnyadással és lustálkodással töltöttük az egész napot. Délután 3 körül lementünk a Balatonra, akkor először. a strand nagy része bombariadó miatt le volt zárva. Hát kösz - gondoltam magamban. Végül a tévében hallottam, találtak egy második világháborús gránátot a vízben. Én most úsztam először a Balatonban, és meg kell hagyni, jó kis hely. Elég sekély a vize, de meleg és homokos az alja. Csak az otthoni barátnőmmel mentem a vízbe, elég sokáig besétáltunk, és aztán ki. Azután, mikor már elmentek a rendőrök, megnéztünk a part másik részét is, majd megszárítkoztunk és visszamentünk a táborba. 

Most, hogy tudtuk, milyen kín volt belopózni este a szobánkba, inkább korábban lefeküdtünk aludni. Sétáltunk kint egyet, hintáztam vagy 25 percet (mániákus hintázóvá váltam!), és szépen elvonultunk aludni.

Élménybeszámoló a táborról - 2. nap

Gödöllő - Budapest - Balatonlelle

Reggel is terített asztallal vártak minket, és néhány fényképet is készítettünk velük, azt ígérték, emailben elküldik őket. És hogy még tökéletesebb legyen az egész: még egy ajándékcsomagot is kaptunk tőlük indulás előtt. El voltunk ragadtatva tőlük! Eldöntöttem, ha mégegyszer arra járok, meglátogatom őket! Ráadásul az ott töltött éjszaka hasznos is volt; még soha nem beszélgettem annyit azzal az osztálytársammal.
Délelőtt az első program a Béke Gong gongatása volt, mégpedig azoknak, akiknek a neveit előző nap kihúzták. Akkor még nem értettük, mire választanak ki minket. Illetve személy szerint engem nem. Akkor érkeztek meg a spanyolok és a finnek. A spanyolokra mindenki kíváncsi volt, de csalódnunk kellett, mert semmi spanyolos nem volt bennük, és nagyrészt lányokból állt a csapat...
Ez után Budapestre indultunk, előtte kaptunk ételcsomagot az útra. És hideg ásványvizet, mert őrülten meleg volt! Először a Népliget Parkba mentünk, ott vártunk a sorunkra, azután pedig a Terror Háza Múzeumot látogattuk meg. Engem lenyűgözött. Szeretem a történelmet. Nem túlzottan, de szeretem. És ez nagyon lekötötte a figyelmem. Nem is tudom leírni; jó idegenvezető + jól kitalált ötletek a hangulat kifejezésére, és odaillő aláfestő zene. Mindenkinek ajánlom. Aki még nem látta, az itt megnézheti virtuálisan.

Sajnos kicsit elhúzódott a múzeum-látogatás, és a végét elsiettük, nem tudtunk mindent végignézni. A Parlamentben kellett volna lennünk 1 órára, és mi 1.05-kor még a múzeumban voltunk. 
A Parlament látogatását én nem nagyon élveztem. Lehet, azért mert már fáradt voltam, nem tudom. Csak egy szép épület. Mert tényleg nagyon szép! De ennyi. Fényképezni sajnos nem sokat lehetett. 
Mikor már azt hittük, sínen vagyunk, azaz végre odaérhetünk  a táborhelyre, Balatonlellére, hát csalódnunk kellet. A hátsó gumija a busznak kidurrant, így majdnem rossz vége lett a kirándulásnak. De a sofőrünk úgy oldotta meg, hogy a mögöttünk lévő buszba kellet átszállnunk, a szlovákiaiakhoz. Többen ültünk egy ülésen, és a tanárok a lépcsőre telepedtek. Kicsit többen voltunk mint a megengedett, de legalább odaértünk.
Ahogy megérkeztünk, felsorolták ki melyik házban, fog aludni. Négy ház volt, én a C/3-ban aludtam, a 4. szobában. nagyon szépek voltak a házak, volt TV is. A csomagjaink csak vacsora után érkeztek meg, így mi nem mehettünk le a Balatonra fürödni, a többiek pedig igen. Ezt nagyon sajnáltuk. De kárpótlásként kaptunk fagyit, ami kicsit enyhített a bánatunkon...
Voltak akik rögtön megtalálták a helyüket, és beálltak röplabdázni. Én inkább csak néztem. Azután vacsorázni mentünk, spagettit kaptunk, nagyon finom volt!
Este miután letusoltam, lementem és hajnali 3-ig beszélgettünk páran. Kártyáztunk, majd úgy döntöttünk, körbenézünk kicsit  a táborban, még úgysem láttuk az egészet. És persze, amilyen szerencsém van mindig... amikor elindultam a többiek után, lespriccelt az egyik locsoló. Hajnali 2 és 3 között indítják be őket, és engem épp eltalált. Úgyhogy én akkor bementem átöltözni, és le is feküdtem aludni. A m házunkban a felügyelő tanár a földszinten aludt. És szó szerint, mert ágya sem volt. Szóval lopakodni kellett, és a lépcső meg nyikorgott alattunk...
A társaság többi tagja - másnap tudtuk meg - le sem feküdt aludni. Pingpongoztak.

Élménybeszámoló a táborról - 1. nap

  Zenta - Gödöllő

Reggel negyed hétkor keltem és hirtelen furcsa dolgot éreztem; nem szerettem volna elutazni. Tudtam, ha most elutazok, hiányozni fog valaki. Ennek ellenére gyorsan kimásztam az ágyból, elkészültem, és háromnegyed 7-kor már a parkolóban ültünk anyával. Odafelé vettünk egy kiflit a péknél, az volt a reggelim. Az első meglepetés aznap: az a nő volt az eladó a pékségben, akitől két éven át vettem az uzsonnát az iskolába. Nagyon örültem hogy újra látom!

A parkolóban először az osztálytársamat pillantottam  meg, később észrevettem hogy még páran állnak a közelben, akik szintén a buszra várnak. Végül tényleg az  a tanárnő jött velünk, aki be volt jelentve. Persze volt pár nemkívánatos személy is, mint mindig. Reméltem hogy nem fogják elrontani a tábor hangulatát. Majd kerülöm a társaságukat - gondoltam.

A Gödöllő felé vezető úton nem sokat beszélgettünk az osztálytársammal. Néztük a tájat, zenét hallgattunk... Csak mert nem volt mondanivalónk. Vagy csak túl korán volt még egy csevelyhez. Mikor átértünk a szerb-magyar határon, mindenki megkönnyebbült, "a nehezén túl vagyunk". Azonban amint Gödöllőre értünk, eltévedtünk. Illetve nem találtuk a városházát. És a csodálatos szervezésnek köszönhetően egy telefonszámunk sem volt, hogy segítséget kérjünk a szervezőktől.

Mikor nagy nehezen megtaláltuk a városházát, ott kellet ülnünk vagy 15 percig, újabb utasításra várva. És a csoportvezetőink sem tudtam többet mint mi... Az ebéd elég tűrhető volt, de inkább a mennyiség dominált, nem a minőség. Viszont kaptunk zenei aláfestést is!
Nagyon örültem mikor megtudtam hogy Csíkszeredából is jöttek! Már a tavaly előtti tábor hatására is úgy érzem, ott kedves emberek élnek.
A könyvtárban volt egy tábor-megnyitó, amit angolul és magyarul is elmondtak. Örültem végre az információknak, de amúgy unalmas volt. És a nő kiejtése angolul..Először nem értettem semmit, de meg lehetett szokni. "Sings".
Meglátogattuk a gödöllői kastélyt is, nagyon elnyerte a tetszésemet! A park is csodálatos, ott ültünk egy fa alatt és vártuk hogy sorba kerüljünk. A ukrajnaiak is velünk voltak, beszéltünk is velük pár szót.
A kastély belül nagyon szép volt, és jó idegenvezetőt kaptunk, persze a végére kicsit elfáradtunk már.
A kastély látogatása után már csak a családokhoz való beosztást kellett megvárni. Azaz ültünk és vártuk a host family-t. Én és az osztálytársam voltunk az utolsók akiért jöttek, már azt hittük el is felejtettek bennünket. De végül megjelent egy nagyon kedves nő, és vele mentünk. Nagyon tetszett a háza is, a férjével laknak együtt, a gyerekeik már nem élnek velük. Sok mindent meséltek a családjukról, és minket is kifaggattak. Aznap a városban a szabadság napját ünnepelték, így minket is elvittek az esti műsorra, amit a Duna TV és közvetített. Gyönyörű volt, ilyet élőben még nem is láttam. A végén a himnuszt is elénekelték, és tűzijáték is volt. Sajnálattal láttam, hogy egyes gyerekek akik szintén a táborozók közé tartoztak, össze-vissza nézelődtek, abszolút nem érdekelte őket a műsor, és talán azt sem értették mi történik.Újabb meglepetés: a műsor után kaptunk a befogadó szüleinktől fagyit. Igazán kedves gesztus volt tőlük, főleg hogy idegenektől nem szeretek semmilyen ajándékot elfogadni. Na mondjuk le is öntöttem fagyival az új nadrágomat, de megérte! :)