A dráma Antigoné és Iszméné veszekedésével kezdődik. Antigoné el karja temetni halott testvérüket, Polüneikészt. Kreón parancsa szerint ezt nem szabad, mert Polüneikész áruló. Akkoriban az emberek hittek a sorsban, és az istenek törvényei szerint cselekedtek, de Kreón ezzel a paranccsal ellentmond az isteneknek. Iszméné egyetért Antigonéval, de fél nagybátyja hatalmától. Később a palotában megjelenik a holttest őrzője és elmondja, hogy valaki porral hintette be a testet. Az őr bizonytalan, hogy elmondja-e a rossz hírt Kreónnak, mert félt hogy az majd megöli. Kreón megparancsolta neki hogy keresse meg a bűnöst. Az őr Antigonéval tért vissza. Akkor fogta el a lányt, amikor újabb port akart szórni Polüneikész testére. Kreón azt hiszi, Antigoné majd mindent letagad, de nem így lett. A lány mindent bevallott, és elmondta Kreónnak, hogy attól hogy király, neki is engedelmeskednie kell az isteneknek és eltemetni a halottat. Kreón biztos benne, hogy Iszméné is segített Antigonénak. Iszméné magára is vállalja, de Antigoné visszautasítja. A király mindkettőt börtönbe záratja. Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya. Amikor Haimón megtudja mi történt, megpróbálja elmagyarázni apjának, hogy nem helyesen cselekszik, de Kreón szerint Haimón csak elfogultságból mondja. A király nem tudja, hogy a város népe nem ért egyet vele, és tisztelik Antigonét a tetteiért, csak nem mernek felszólalni a király ellen.
Iszménét a király elengedi, Antigonét pedig továbbra is börtönben tartja, és csak kevés élelmet kap. A palotában megjelenik Theiresziasz, a vak jós. Ő is tanácsokkal látja el Kreónt. Megmondja neki, hogy a tetteinek rossz következményei lesznek, és így magára haragítja az isteneket. Kreón megijed hogy elveszíti fiát, de ekkor már késő, mert Antigoné után ő is öngyilkos lett. Kreón a fia holttestével visszatér a palotába, és ismét rossz hírt kap: a felesége is végzett magával. Kreón már megbánta tetteit, rájött hogy rosszul cselekedett. Az istenek azzal büntették, hogy az összes családtagját elvették tőle.
A tragédiában kevés szereplő van, és a végére csak páran maradnak életben. Fontos szereplők: Antigoné, Iszméné, Kreón és Haimón. A műben végig jelen van a kar, ami kardalokkal osztja részekre a drámát, és segít az olvasónak megérteni ami történik. A karvezető tanácsokkal is ellátja a királyt.
Antigoné elszánt volt, mert Iszménével ellentétben ő véghez is vitte, amit helyesnek látott, ő a mű hőse. Nem volt igazságos Iszménével, mert visszautasította a segítségét, amikor Iszméné az ő oldalára állt, Kreón ellen. Azzal, ahogyan a halála előtt felvállalja tettét, sokkal jobb embernek tűnik az olvasó szemében. Őszinteségével és bátorságával szerettette meg magát. A műben az összes szereplő szerint neki volt igaza, de csak ő volt oylan bátor hogy eltemesse a testvérét. Vele ellentétben Iszméné gyáva volt. Nem azt tette, amit jónak vélt, félt a következményektől. Haimónt is nevezhetjük bátornak, mert megvédte Antigonét és szembeszállt apjával, de szerintem gyáva is volt, mert a vita után öngyilkos lett, így nem kellett neki semmilyen következményekkel szembenéznie. Kreón fontosnak tartotta a hatalmat, ezért mindenki félt tőle. Senki nem tudta meggyőzni, még Theiresziasznak sem hitt, pedig azelőtt mindig beváltak a jóslatai. Ha Kreón mégis visszavonta volna parancsát, az emberek szemében befolyásolható lenne.
Ha Antigoné helyében lettem volna, biztos hogy nem mertem volna eltemetni Polüneiészt. Ha mégis megtettem volna, nem lett volna bátorságom elmondani Kreónnak. Ebben a tragédiában, annak ellenére hogy rövid, mindig történik valami, nagyon le tudja kötni az olvasó figyelmét. Nem tudhatjuk, mi fog történni, a király nem kiszámíthatóan viselkedik
Tetszett a mű, mert a végén a negatív szereplő megkapta amit megérdemelt, és megbánta amit tett. Ez a történet megtanít arra, hogy a hatalom nem fontosabb az emberek életénél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése