-elemzés-
Az ember tragédiája című drámai mű az emberiség történelmét, sorsát mutatja be korszakonként, a teremtéstől a pusztulásig. A tragédia alapkérdései, hogy van-e értelme az emberi létnek, van-e fejlődés, és hogy érdemes-e harcolni egy célért. A mű nem ad konkrét választ ezekre a kérdésekre, azonban a dráma végén az Úr így szól: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!"A tragédiában Lucifer, a bukott angyal azt próbálja megértetni Ádámmal, hogy ő csak egy eszköz, és nincs saját akarata. Ádám ezért igyekszik a saját lábára állni, és ő akar különbséget tenni jó és rossz között - ezt végül el is éri.
A műben színről színre változik a helyszín. A szereplők járnak Rómában. Egyiptomban, Athénban, Konstantinápolyban, Prágában, Londonban és Párizsban. Megtudhatjuk, hogy az író hogyan képzeli el az emberiség múltját és jövőjét.
A mű pesszimista hangvételű, egészen a Paradicsomban játszódó színtől kezdődően, ahol Éva letépte a tiltott fa gyümölcsét. A száműzetés után az emberpárnak sok kudarcban, csalódásban volt része. Miután kiléptek a Paradicsomból, Ádám megkérte Lucifert, hogy mutassa meg nekik a jövőt. Lucifer álmot küldött rájuk, amelyben végignézhették a különböző történelmi eseményeket. Ádám végül szomorúan állapította meg, hogy az emberiségre szörnyű pusztulás vár.
A drámának három állandó szereplője van, akik színről színre megjelennek: Lucifer, Ádám és Éva. Mindannyian különböző eszméket testesítenek meg. Lucifer a tagadás szelleme, ő nem hisz azokban az eszmékben, amelyekben Ádám. Ő racionálisan gondolkodik, nem az érzelmei vezetik. Lucifer az anyag örökkévalóságában hisz, és arra törekszik végig, hogy Ádámot minél inkább eltávolítsa Istentől. A műben Lucifer ellentéte - és ellenfele- Éva, mivel ő a szeretet, a gyengédség, a művészetek megtestesítője, akit az érzelmei irányítanak. Ádám döntéseire is hatással volt, például abban a színben, ahol Ádám fáraóként jelent meg. Ádám mindenkitől magasabb rendűnek hitte magát, a rabszolgákat egész nap dolgoztatta, ám Éva megjelenése után mindet felszabadította. Ő a nagyság eszményének képviselője. Nagyobb akar lenni másoktól, dicsőségre vágyik. Az ő szerepe az egész drámában a harc, a küzdés. Az emberpár az egész emberiséget jelképezik a műben.
A drámában úgy tűnik, Ádám és Lucifer a központi szereplők, azonban Éva is kulcsfontosságú. Először is, sz ő kíváncsisága, hiszékenysége miatt űzte ki őket az Úr a Paradicsomból. Később Évából mégis pozitív hős lesz. Neki köszönhető, hogy Ádám nem vetett véget az életének az utolsó színben, és a többi részben is, mint Ádám felesége, lelki társa, támogatója jelenik meg; habár nem mindig hűséges. Évának Lucifer ellenfeleként azért van nagy jelentősége, mert ő akadályozta meg Lucifer akaratának beteljesülését, így az az utolsó pillanatban mégis kudarcot vallott.
A tragédia első felében Madách negatív szereplőként állítja be Istent. Kapzsinak tűnik, amikor amikor csak két fát ad Lucifernek, az egyik angyalának. Lucifer ezért az embernek is rossz színben akarja feltűntetni az Urat. A száműzetése után azt hazudja Ádámnak és Évának, hogy Isten azért tiltotta meg nekik, hogy a tudás és halhatatlanság fájáról egyenek, mert nem akarja, hogy valaki csodálatosabb, hatalmasabb legyen nála. Ennek ellenére az Úrnak végül mégis pozitív szerep jut, mivel az utolsó mondatából látszik, hogy nem ellensége az embernek, hanem mellette áll.
Isten a drámában a jó megtestesítője, a rosszé Lucifer. A köztük lévő konfliktussal indul a mű. Lucifer azt szeretné, ha az emberpár soha nem térne vissza az Úrhoz, de az végül győzedelmeskedik felette. Isten nem semmisíti meg Lucifert, mert állítása szerint nem szabad, hogy a világon csak a rossz, vagy csak a jó létezzen - mindkettőre szükség van, így Lucifer végig Ádámmal lesz a jövőben is. Ő fogja jelenteni Ádám életében a kételkedést, a félelmet és a bizonytalanságot. Ez azért szükséges, hogy az ember megtalálja a jó és a rossz közötti egyensúlyt, és a rossz megismerése után tudja értékelni a jót.
